Egyik esős szombat délelőtt Jutka nénivel megbeszéltük, elmegyünk közösen múzeumot látogatni. Én nagyon szeretem ezeket a programokat. Szívesen készültem rá.
Úgy hallottam, hogy a régi Afrika-gyűjtemény, amit Kittenberger Kálmán, a nagy utazó és vadász szerzett meg a múzeum számára, elégett. Ennek pótlására Széchenyi Zsigmond vezetésével több expedíció járt Afrikában. Ebből származik a kiállítás anyaga.
Láttuk a veszélyes nagyvadak trófeáit, melyek néha még a bennszülött lakosság életét veszélyeztetik.Borzongva gondoltam arra, milyen szörnyű lett volna találkozni bármelyikkel is a füves pusztaságon. Itt a múzeumban igazán szelídnek tűnnek. (Cs.Cs.)
Az afrikai kiállítás megtekintése után átballagtunk a múzeum egy másik részébe azzal a céllal, hogy megnézzük a Rákóczi szabadságharc idejéből ránk maradt tárgyakat, írásokat, emlékeket. itt is sok érdekes, gyönyörű dolgot fedeztünk fel. Mindent megnéztünk, amit csak lehetett. Láttunk smaragddal kirakott díszes kardot, vezéri sisakot, szöges buzogányt, aranyozott dolmányt, gyönyörű bútorokat, ezüsttel kivert pisztolyt, corvinákat és még sorolhatnám. 
Azután átmentünk az ásványokhoz. Szemünk káprázott a sok gyönyrűség láttán. Össze és rendbe volt ott szedve minden föld alatti kincs. Nem győztünk gyönyörködni. De aztán ezt is végigjártuk. Kilépünk a múzeumból a zuhogó esőbe, ahol bizony elkelt a kapucni vagy az esernyő.
Szép emlékekkel - de megint késve - tértünk a sulihoz vissza, ahonnan indultunk haza. (N.K.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése