Magyarórán van számos egyes, kettes és intő vagy doli.
Szeretjük ám ezt a két órát mi ennek ellenére is.
Tanultuk már Ady Endrét is, József Attilát és Kölcseyt,
Helyesírásról nem beszélve, tudjuk mi már, amit most kell.
De nehéz a főnévragozás,
Emiatt annyit szenvedünk.
Az valóságos emberkínzás,
Ha szavakat kell kiejtenünk.
Első és második világháború, Dózsa-féle parasztfelkelés.
Elzsibbad a kezünk, miközben írunk, mert az anyag nem is oly kevés.
És amikor jön egy történelemfelelés,
Végigfut az osztályon egy gyomorremegés,
Mert a történelmet tanulni nehéz,
Ezért tanuld pajtás, amíg élsz.
Szeretném bejárni a Földnek minden zeg-zugát,
Afrikát, Amerikát, Kínát, Ausztráliát.
A mértan órát úgy, de úgy szeretjük,
Mi értjük és nagyon tudjuk, mindennel együtt.
A számtant még ennél is jobban tudjuk,
Ha írjuk a feladatot, kifogy a tollunk.
S ha jön egy nagyon várt matekdolgozat,
Aznap osztályunk puskákat írogat,
Mert mi nagyon tudjuk és szeretjük őt,
Matekleckén törhetjük délután a fejünk.
A fizika órákon úgy lapultunk,
Hogy arra nincsen sok példa,
Déri meg Bláthy és Zipernovszki,
Kik voltak ezek? Nem tudom.
Al2O3xH2O, tudja minden jól nevelt bauxitkutató, hogy:
Főzhetsz, melegíthetsz bennem éppen eleget,
Mert a fenekem átengedi a meleget,
És ha nem tudnád még a nevemet, a nevem: alumínium-edény.
Egy Misó, egy Csaba, egy Feri, haj!
Azt hiszik, hogy megfogják az egeret.
Hol? A szertárban! Ott a farka! Ott a farka! Ott a farka!
Megvan!
Jaj! Eltört az ujjam,
Hiába fújtam,
Gyaktanár Rád emlékezem.
De fáj a kezem!
Lenne bár radír mindig!
Lenne bár rajzlap mindig!
De ha nincs, mit kell tenni?
Szólj Móninak, s ő dobja már.
Hogy Beethoven mikor élt, azt nehéz megtanulni.
Hogy Mozart mikor alkotott, már azt is sok tudni.
A kérdés még nyitva áll, de nehéz válaszolni,
A dúr és moll-hangsorokra példát mondani.
Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét,
Úszni, futni, szertornázni, focizni vagy kosarazni
Egészséges testedzés.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szereplés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szereplés. Összes bejegyzés megjelenítése
1980. június 13.
1980. május 30.
Pedagógusnap
Nyolc év után emlékezünk,
Hol kaptuk mi szép és jó hitünk,
Kitől kaptunk drága sok tudást,
Elvisszük majd életünkön át.
Visszatekint az öreg diák,
Lassan elhagyja régi otthonát.
Fájó, de szép a búcsúnap,
Kitárt kapun velünk száll a dal.
Zengő tavasz van, harsogó rügyek
Köszöntik az életet, a drága gyökeret.
A gyermekész a bomló rügy, tanára a gyökér,
Ki táplálja és átadja tudása tüzét.
Köszöntünk tanítónk, köszönünk mindent,
Május dallamára zengünk éneket.
Kéklő éggel, verőfénnyel szól a napsugár,
S az ünneplő diákhad sok szépet kíván.
Nyolc évet éltünk itt, s csak virágot adunk,
A szó, a szám, a szép varázsát tőlük kaptuk,
Kik tenyerükön tartották induló életünk,
Nem éltek és nem aludtak gondjaink nélkül.
Minden pedagógusnak a jó kertész türelmét és energiáját kívánjuk. Nyessék le rólunk a vad hajtásainkat, még akkor is, ha nekünk fáj, hogy tiszta, egyenes úton járhassunk. Oltsák a nemes hajtást, a nemes virág 10-20 év múlva is az első kertész munkáját dicsérhesse.
Elhagyjuk most kedves, jó, öreg iskolánk,
Búcsúszóval hív a dal és vár a világ.
Szólít a távolság, a sok színes remény,
De nem felejtjük őt el, ki velünk és értünk él.
Boldogan emlékezünk csínytevésünkre,
Ám nehéz szívvel gondolunk a szálló időre,
De nevelőink, pajtásaink mosolya, szava
Velünk tart és elkísér távoli utunkra.
Hol kaptuk mi szép és jó hitünk,
Kitől kaptunk drága sok tudást,
Elvisszük majd életünkön át.
Visszatekint az öreg diák,
Lassan elhagyja régi otthonát.
Fájó, de szép a búcsúnap,
Kitárt kapun velünk száll a dal.
Zengő tavasz van, harsogó rügyek
Köszöntik az életet, a drága gyökeret.
A gyermekész a bomló rügy, tanára a gyökér,
Ki táplálja és átadja tudása tüzét.
Köszöntünk tanítónk, köszönünk mindent,
Május dallamára zengünk éneket.
Kéklő éggel, verőfénnyel szól a napsugár,
S az ünneplő diákhad sok szépet kíván.
Nyolc évet éltünk itt, s csak virágot adunk,
A szó, a szám, a szép varázsát tőlük kaptuk,
Kik tenyerükön tartották induló életünk,
Nem éltek és nem aludtak gondjaink nélkül.
Minden pedagógusnak a jó kertész türelmét és energiáját kívánjuk. Nyessék le rólunk a vad hajtásainkat, még akkor is, ha nekünk fáj, hogy tiszta, egyenes úton járhassunk. Oltsák a nemes hajtást, a nemes virág 10-20 év múlva is az első kertész munkáját dicsérhesse.
Elhagyjuk most kedves, jó, öreg iskolánk,
Búcsúszóval hív a dal és vár a világ.
Szólít a távolság, a sok színes remény,
De nem felejtjük őt el, ki velünk és értünk él.
Boldogan emlékezünk csínytevésünkre,
Ám nehéz szívvel gondolunk a szálló időre,
De nevelőink, pajtásaink mosolya, szava
Velünk tart és elkísér távoli utunkra.
1979. december 13.
Solidaritate
1979. december 13-án szolidaritási műsort adtunk a Fürst Sándor utcai zeneiskolában. Vendégeink a szülők és a tanárok voltak. Iskolánknak mindhárom énekkara szerepelt. A műsor második felében a Pool-beat és az Irodalmi színpad közös műsorát hallgathatták a nézők. Osztályunkból elég sokan énekeltek, vagy mondtak verset. A Zorba zenéjére négy lány táncolt is. Nagyon izgultunk, hogy minden jól menjen.
A SIKERÜNK NAGYON NAGY VOLT!
1979. december 5.
Télapó
1979. december 5-én a Vasvári Pál laktanyában voltunk bábozni. A Honvédség gyermekeinek volt Mikulás-ünnepély, amit KISZ-eseink rendeztek, és mint fiatal generáció, mi is belesegítettünk.
Az előadás egy rossz rókáról szólt, aki minden áron tyúklevest akart enni. De, mint minden mesében, itt is az igazság győzött, és a ravaszt, a rosszat megbüntette a Télapó.
Másnap a mi rajunk, a többi rajhoz hasonlóan, megajándékozta testvérraját. Kis Télapócskát készítettünk és megtömtük édességgel. A kicsik nagyon örültek neki, és viszonzásul naranccsal kínáltak meg bennünket.
1979. november 4.
"Ágker"-szereplés
Mint írtuk korábban, 1979 októberében szüretelni voltunk az "ÁGKER" szervezésében. Nos, ez a vállalat most megkérte rajunkat, hogy november 7-re tartsunk egy műsort. Úgy gondoltuk, előadjuk azt, ami az iskolai ünnepélyen volt. Kis szereplőcserével meg is tettük. Műsorunk nagyon jó volt, amiben nagy segítsége volt Endreffy Jutka néninek, aki próbált velünk, és a műsorra is eljött. A végén megköszönték műsorunkat, megkínáltak szendviccsel és üdítővel, valamint mindenki kapott egy ajándékszatyrot, amely a következőket tartalmazta: Sió üdítők, pohárkészlet, gyertyatartó, sörnyitó, szatyrok. Sokáig beszélgettünk és nagyon jól éreztük magunkat. (V.I.)
1979. október 30.
Vöröskeresztes világnap
1979. október 30-án rajunk is részt vett a Vörökeresztes világnap alkalmából rendezett ünnepségen. A vendégeknek verssel és énekkel kedveskedtünk. Az ünnepi műsor nagyon jól sikerült, hiszen komoly felkészüléssel adtuk elő.
A jutalom: nagy siker és nagy taps. Ennek nagyon örültünk.
1978. december 7.
Itt a Télapó!
December 7-én testvérrajunknak, a 3.z-nek télapóműsort rendeztünk. A harmadikosok nagy szeretettel fogadtak, különösen, amikor meglátták Télapót és a két krampuszt. Télapónak Masznik Ferenc, krampusznak Sábics Ági és Kiss Dalma öltözött be. A jelmezeket az osztály hozta össze. A Télapó egy-két intő és dicsérő szó kíséretében a krampuszok segítségével kiosztotta az aján-dékokat, a harmadikosok nekünk cukorral kedveskedtek. (M.F.)
1978. október 6.
Iskolarádió
Rajunkat érte a megtiszteltetés, hogy az aradi tizenháromról az iskolarádióban emlékezzen meg.
A műsorban szereplők dicséretet kaptak.
A műsorban szereplők dicséretet kaptak.
1978. február 11.
1977. december 6.
Télapó
Rajunk idén a 2. zenei osztályt ajándékozta meg. Télapónak Nagy Károlyt öltöztettük be. A kicsiknek versekből és énekekből álló műsort adtunk elő. A télapó kartonból készült papucsokat osztott szét, amiben szaloncukor is volt.
Nagyon meglepődtünk, hogy mi is kaptunk tőlük ajándékot.
Hangos énekszóval vonultunk ki a teremből.
A műsor valamennyi szereplője és szervezője: Katona Ágnes dicséretet érdemel.
1977. május 14.
Rendezvény
1977. május 14-én a Transzvill műsoros rendezvényén vettünk részt. Kellemes élmény volt. Vidám műsorszámok követték egymást. A legsikeresebb szám a POOL-BEAT volt. De nemcsak ezen szórako-zott jót a közönség. Például az 5.a osztály számán is.
Szép emlékekkel tértünk haza a jól sikerült délután végén.
1976. december 6.
Télapó
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


