Búcsúzunk

Magyarórán van számos egyes, kettes és intő vagy doli.
Szeretjük ám ezt a két órát mi ennek ellenére is.
Tanultuk már Ady Endrét is, József Attilát és Kölcseyt,
Helyesírásról nem beszélve, tudjuk mi már, amit most kell.

De nehéz a főnévragozás,
Emiatt annyit szenvedünk.
Az valóságos emberkínzás,
Ha szavakat kell kiejtenünk.

Első és második világháború, Dózsa-féle parasztfelkelés.
Elzsibbad a kezünk, miközben írunk, mert az anyag nem is oly kevés.
És amikor jön egy történelemfelelés,
Végigfut az osztályon egy gyomorremegés,
Mert a történelmet tanulni nehéz,
Ezért tanuld pajtás, amíg élsz.

Szeretném bejárni a Földnek minden zeg-zugát,
Afrikát, Amerikát, Kínát, Ausztráliát.

A mértan órát úgy, de úgy szeretjük,
Mi értjük és nagyon tudjuk, mindennel együtt.
A számtant még ennél is jobban tudjuk,
Ha írjuk a feladatot, kifogy a tollunk.
S ha jön egy nagyon várt matekdolgozat,
Aznap osztályunk puskákat írogat,
Mert mi nagyon tudjuk és szeretjük őt,
Matekleckén törhetjük délután a fejünk.

A fizika órákon úgy lapultunk,
Hogy arra nincsen sok példa,
Déri meg Bláthy és Zipernovszki,
Kik voltak ezek? Nem tudom.

Al2O3xH2O, tudja minden jól nevelt bauxitkutató, hogy:
Főzhetsz, melegíthetsz bennem éppen eleget,
Mert a fenekem átengedi a meleget,
És ha nem tudnád még a nevemet, a nevem: alumínium-edény.

Egy Misó, egy Csaba, egy Feri, haj!
Azt hiszik, hogy megfogják az egeret.
Hol? A szertárban! Ott a farka! Ott a farka! Ott a farka!
Megvan!

Jaj! Eltört az ujjam,
Hiába fújtam,
Gyaktanár Rád emlékezem.
De fáj a kezem!

Lenne bár radír mindig!
Lenne bár rajzlap mindig!
De ha nincs, mit kell tenni?
Szólj Móninak, s ő dobja már.

Hogy Beethoven mikor élt, azt nehéz megtanulni.
Hogy Mozart mikor alkotott, már azt is sok tudni.
A kérdés még nyitva áll, de nehéz válaszolni,
A dúr és moll-hangsorokra példát mondani.

Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét,
Úszni, futni, szertornázni, focizni vagy kosarazni
Egészséges testedzés.