Pedagógusnap

Nyolc év után emlékezünk,
Hol kaptuk mi szép és jó hitünk,
Kitől kaptunk drága sok tudást,
Elvisszük majd életünkön át.

Visszatekint az öreg diák,
Lassan elhagyja régi otthonát.
Fájó, de szép a búcsúnap,
Kitárt kapun velünk száll a dal.

Zengő tavasz van, harsogó rügyek
Köszöntik az életet, a drága gyökeret.
A gyermekész a bomló rügy, tanára a gyökér,
Ki táplálja és átadja tudása tüzét.

Köszöntünk tanítónk, köszönünk mindent,
Május dallamára zengünk éneket.
Kéklő éggel, verőfénnyel szól a napsugár,
S az ünneplő diákhad sok szépet kíván.

Nyolc évet éltünk itt, s csak virágot adunk,
A szó, a szám, a szép varázsát tőlük kaptuk,
Kik tenyerükön tartották induló életünk,
Nem éltek és nem aludtak gondjaink nélkül.

Minden pedagógusnak a jó kertész türelmét és energiáját kívánjuk. Nyessék le rólunk a vad hajtásainkat, még akkor is, ha nekünk fáj, hogy tiszta, egyenes úton járhassunk. Oltsák a nemes hajtást, a nemes virág 10-20 év múlva is az első kertész munkáját dicsérhesse.

Elhagyjuk most kedves, jó, öreg iskolánk,
Búcsúszóval hív a dal és vár a világ.
Szólít a távolság, a sok színes remény,
De nem felejtjük őt el, ki velünk és értünk él.

Boldogan emlékezünk csínytevésünkre,
Ám nehéz szívvel gondolunk a szálló időre,
De nevelőink, pajtásaink mosolya, szava
Velünk tart és elkísér távoli utunkra.