1978. január 8-án Dobogókőre készültünk, hogy pótoljuk, amit a téli szünetben elmulasztottunk.
A gyülekezőnél hárman jelentünk meg, és gondolkoztunk, elinduljunk-e ilyen "hatalmas" létszámmal? Elindultunk! Pomázig HÉV-vel mentünk. Ott kiderült, hogy a busz csak egy óra múlva indul, ezért betértünk a jól fűtött váróterembe: a kályha jéghideg, s a két szemben lévő ajtó sarkig kitárva. A busz érkezéséig megreggeliztünk, majd mi is sorbaálltunk a felszálláshoz. A forgalom méretére jellemző, hogy még ülőhely is jutott mindhármunknak - a lépcsőn. Kb. 10 órára értünk fel. Betértünk a Nimród szálló éttermébe egy-egy forró teára, de balszerencsénkre az utunkba került a TV-ből jól ismert játék, a kétszemélyes TV-tenisz. A játék hevében elfelejtkeztünk a teáról is.
Kis idő múlva elindultunk egy szép körsétára. Az út nagyon jeges volt, sok helyen csak a nadrágunkon tudtunk továbbjutni - természetesen lefelé. Útközben ismét elhagytunk egy pár kesztyűt, de mikor észrevettük, visszafordultunk, és a kesztyű - meglett!
Egy kis kitérővel felmentünk a kis állatkerthez, ahol sajnos csak szarvast és vaddisznót láttunk.
A kirándulás jól sikerült, azonban volt egy nagy hibája: hiányzott a szánkó. Ennek ellenére szívesen megismételnénk ezt az utat - akár más évszakban is. (P.E.)
A gyülekezőnél hárman jelentünk meg, és gondolkoztunk, elinduljunk-e ilyen "hatalmas" létszámmal? Elindultunk! Pomázig HÉV-vel mentünk. Ott kiderült, hogy a busz csak egy óra múlva indul, ezért betértünk a jól fűtött váróterembe: a kályha jéghideg, s a két szemben lévő ajtó sarkig kitárva. A busz érkezéséig megreggeliztünk, majd mi is sorbaálltunk a felszálláshoz. A forgalom méretére jellemző, hogy még ülőhely is jutott mindhármunknak - a lépcsőn. Kb. 10 órára értünk fel. Betértünk a Nimród szálló éttermébe egy-egy forró teára, de balszerencsénkre az utunkba került a TV-ből jól ismert játék, a kétszemélyes TV-tenisz. A játék hevében elfelejtkeztünk a teáról is.
Kis idő múlva elindultunk egy szép körsétára. Az út nagyon jeges volt, sok helyen csak a nadrágunkon tudtunk továbbjutni - természetesen lefelé. Útközben ismét elhagytunk egy pár kesztyűt, de mikor észrevettük, visszafordultunk, és a kesztyű - meglett!
Egy kis kitérővel felmentünk a kis állatkerthez, ahol sajnos csak szarvast és vaddisznót láttunk.
A kirándulás jól sikerült, azonban volt egy nagy hibája: hiányzott a szánkó. Ennek ellenére szívesen megismételnénk ezt az utat - akár más évszakban is. (P.E.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése