"Nagy örömmel és szeretettel voltunk köztetek. Jó volt látni örömteljes arcotokat. Sok-sok emlék jutott eszembe, annál is inkább, mert sok kérdésre válaszoltunk.
Kívánunk nektek eredményes munkát, tanulást és boldog jövőt.
Hasznos emberei legyetek a magyar hazának.
Előre rendületlenül."
Unger István és Unger Istvánné
Részletek a beszélgetésből:
"- A gyapotszedésért kapott pénzből utaztunk le gépkocsival a Balatonra. Oda még elég volt a pénz, visszafelé már nem. Műsoros délutánt verbuváltunk, s az így befolyt összegből jöttünk haza.
- Arra az időre emlékszem vissza a legszívesebben, amikor a népitánccsoport tagja voltam. Hat évet töltöttem a csoporttal együtt. Sokfelé jártunk, járási versenyeket nyertünk, jó volt a közösségünk.
- Nekem pedig az a legkedvesebb emlékem, amikor meghallottam, hogy "vojna kaput", a háborúnak vége.
- Németországba hogy került ki?
- ...egy kis robotmunka, és elfelejtettek visszahozni. Az első vonalban sáncot ástunk a két front között. Megkérdezték, ki tud a lovakkal bánni? Jelentkeztem, gondoltam, hátravisznek. Ehelyett az első vonalban lőszert szállítottam. Ki tud szépen rajzolni? Seprűt adtak a kezembe..." (B.Zs.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése