Bezovec, jún.15-28.

Állt Cseh'-be egy tábor a hegyek között,
Itt táborozunk mi, angyalföldi úttörők.
Víg dalunk zengi be táborunk.
ANGYALFÖLDI ÚTTÖRŐK VAGYUNK!

Bezovec, Te szép, Te csodás vidék,
Itt táborozni jó, s az idő is szép.
Ha süt a nap, mi portyára indulunk.
ANGYALFÖLDI ÚTTÖRŐK VAGYUNK!

Alaki foglalkozás

Pam, param, param, parirarira, pam, param, param, parirarira,
Én vagyok a fehérrépa, pam, parirarira,
Én pedig a sárgarépa, pam, parirarira,
Összeveszünk, tanakodunk, pam, parirarira,
A levesben találkozunk, pam, parirarira,
Pam, param, param, parirarira, pam, param, param, parirarira, pam.

Edzett ifjúságért

Megy a rajunk, megy a rajunk a várromhoz,
Bezovecnek, Bezovecnek várromjához.
Elöl megy a Sábics Ági,
Hátul meg a, hátul meg a Jutka néni.

Képzeljétek, menet közben, hogy mi történt,
A favágók kivágták a kék útjelzést.
Nincsen már baj, megtaláltuk,
A kék jelzés végén már a várat láttuk.

Fél nap a táborért

Tortadíszítő-verseny

 

Reggel, ha 7 órát ütött már,
A Zöldség raj még mindig szundikál,
De 10 perc múlva a pályán szaladgál.

Hogyha a raj bejön a reggeli tornáról,
Mindenki ábrándozik sok fincsi kajáról.

És ha véget ért a reggeli,
Mindenki megy ágyazni.
Igyekszünk helyt állni,
A 10 pontot elérni.

Mindenkinek leves kő’,
Ettől dagad a bendő.
Szeretjük a husikát,
Erre vágyik pocikánk.
De ha nincsen, az se baj,
Majd pótoljuk kenyérral.

Megisszuk a piros nedűt,
Bennünket ez mindig lehűt.

Ebéd után elvonulunk,
Az ágyunkba belebújunk,
És amikor felébredünk,
Újból éhesek leszünk.

Ha nincs süti, akkor kenyér,
Kevesebb, mint ami elég.

Focizni mi nem tudunk,
Ezért mindig kikapunk.
Szlovák, magyar, egyre megy,
Az ellenfél győztes lesz.

Meccs után kiéhezve
Rohanunk az ebédlőbe.
Felfaljuk a vacsorát,
És megisszuk a teát.

Fürdés, mosdás, fogmosás,
Azután egy nagy alvás…(Il silenzio)

Búcsúzunk

Magyarórán van számos egyes, kettes és intő vagy doli.
Szeretjük ám ezt a két órát mi ennek ellenére is.
Tanultuk már Ady Endrét is, József Attilát és Kölcseyt,
Helyesírásról nem beszélve, tudjuk mi már, amit most kell.

De nehéz a főnévragozás,
Emiatt annyit szenvedünk.
Az valóságos emberkínzás,
Ha szavakat kell kiejtenünk.

Első és második világháború, Dózsa-féle parasztfelkelés.
Elzsibbad a kezünk, miközben írunk, mert az anyag nem is oly kevés.
És amikor jön egy történelemfelelés,
Végigfut az osztályon egy gyomorremegés,
Mert a történelmet tanulni nehéz,
Ezért tanuld pajtás, amíg élsz.

Szeretném bejárni a Földnek minden zeg-zugát,
Afrikát, Amerikát, Kínát, Ausztráliát.

A mértan órát úgy, de úgy szeretjük,
Mi értjük és nagyon tudjuk, mindennel együtt.
A számtant még ennél is jobban tudjuk,
Ha írjuk a feladatot, kifogy a tollunk.
S ha jön egy nagyon várt matekdolgozat,
Aznap osztályunk puskákat írogat,
Mert mi nagyon tudjuk és szeretjük őt,
Matekleckén törhetjük délután a fejünk.

A fizika órákon úgy lapultunk,
Hogy arra nincsen sok példa,
Déri meg Bláthy és Zipernovszki,
Kik voltak ezek? Nem tudom.

Al2O3xH2O, tudja minden jól nevelt bauxitkutató, hogy:
Főzhetsz, melegíthetsz bennem éppen eleget,
Mert a fenekem átengedi a meleget,
És ha nem tudnád még a nevemet, a nevem: alumínium-edény.

Egy Misó, egy Csaba, egy Feri, haj!
Azt hiszik, hogy megfogják az egeret.
Hol? A szertárban! Ott a farka! Ott a farka! Ott a farka!
Megvan!

Jaj! Eltört az ujjam,
Hiába fújtam,
Gyaktanár Rád emlékezem.
De fáj a kezem!

Lenne bár radír mindig!
Lenne bár rajzlap mindig!
De ha nincs, mit kell tenni?
Szólj Móninak, s ő dobja már.

Hogy Beethoven mikor élt, azt nehéz megtanulni.
Hogy Mozart mikor alkotott, már azt is sok tudni.
A kérdés még nyitva áll, de nehéz válaszolni,
A dúr és moll-hangsorokra példát mondani.

Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét,
Úszni, futni, szertornázni, focizni vagy kosarazni
Egészséges testedzés.