"Nagy örömmel és szeretettel voltunk köztetek. Jó volt látni örömteljes arcotokat. Sok-sok emlék jutott eszembe, annál is inkább, mert sok kérdésre válaszoltunk.
Kívánunk nektek eredményes munkát, tanulást és boldog jövőt.
Hasznos emberei legyetek a magyar hazának.
Előre rendületlenül."
Unger István és Unger Istvánné
Részletek a beszélgetésből:
"- A gyapotszedésért kapott pénzből utaztunk le gépkocsival a Balatonra. Oda még elég volt a pénz, visszafelé már nem. Műsoros délutánt verbuváltunk, s az így befolyt összegből jöttünk haza.
- Arra az időre emlékszem vissza a legszívesebben, amikor a népitánccsoport tagja voltam. Hat évet töltöttem a csoporttal együtt. Sokfelé jártunk, járási versenyeket nyertünk, jó volt a közösségünk.
- Nekem pedig az a legkedvesebb emlékem, amikor meghallottam, hogy "vojna kaput", a háborúnak vége.
- Németországba hogy került ki?
- ...egy kis robotmunka, és elfelejtettek visszahozni. Az első vonalban sáncot ástunk a két front között. Megkérdezték, ki tud a lovakkal bánni? Jelentkeztem, gondoltam, hátravisznek. Ehelyett az első vonalban lőszert szállítottam. Ki tud szépen rajzolni? Seprűt adtak a kezembe..." (B.Zs.)




1978. október 15-én heten elmentünk kirándulni. Először a Széchenyi-hegyre mentünk. Útközben két zacskó gesztenyét szed-tünk azzal a céllal, hogy a 3.zenei osztálynak Télapóra ajándékot készítünk belőle. Innen a Tündér-sziklához látogattunk el. A legtöb-ben meg is mászták a sziklát. Itt meguzsonnáztunk és tovább indul-tunk a Libegőhöz. Egy teljes órát álltunk sorba, míg végre felül-hettünk rá. Azután az Erzsébet kilátóba mentünk fel, ahol gyönyör-ködhettünk Budapest panorámájában. A következő állomás a Hárs-hegyi Erdei Tornapálya volt, ahol megcsináltuk az összes gyakor-latot. (Ehhez otthon még érméket is készítettünk, és egy-egy oklevél is járult hozzá.) Utána Úttörővasúttal elmentünk a Hűvösvölgybe. Onna szép emlékekkel indultunk haza. (A.T.)