Magyarórán van számos egyes, kettes és intő vagy doli.
Szeretjük ám ezt a két órát mi ennek ellenére is.
Tanultuk már Ady Endrét is, József Attilát és Kölcseyt,
Helyesírásról nem beszélve, tudjuk mi már, amit most kell.
De nehéz a főnévragozás,
Emiatt annyit szenvedünk.
Az valóságos emberkínzás,
Ha szavakat kell kiejtenünk.
Első és második világháború, Dózsa-féle parasztfelkelés.
Elzsibbad a kezünk, miközben írunk, mert az anyag nem is oly kevés.
És amikor jön egy történelemfelelés,
Végigfut az osztályon egy gyomorremegés,
Mert a történelmet tanulni nehéz,
Ezért tanuld pajtás, amíg élsz.
Szeretném bejárni a Földnek minden zeg-zugát,
Afrikát, Amerikát, Kínát, Ausztráliát.
A mértan órát úgy, de úgy szeretjük,
Mi értjük és nagyon tudjuk, mindennel együtt.
A számtant még ennél is jobban tudjuk,
Ha írjuk a feladatot, kifogy a tollunk.
S ha jön egy nagyon várt matekdolgozat,
Aznap osztályunk puskákat írogat,
Mert mi nagyon tudjuk és szeretjük őt,
Matekleckén törhetjük délután a fejünk.
A fizika órákon úgy lapultunk,
Hogy arra nincsen sok példa,
Déri meg Bláthy és Zipernovszki,
Kik voltak ezek? Nem tudom.
Al2O3xH2O, tudja minden jól nevelt bauxitkutató, hogy:
Főzhetsz, melegíthetsz bennem éppen eleget,
Mert a fenekem átengedi a meleget,
És ha nem tudnád még a nevemet, a nevem: alumínium-edény.
Egy Misó, egy Csaba, egy Feri, haj!
Azt hiszik, hogy megfogják az egeret.
Hol? A szertárban! Ott a farka! Ott a farka! Ott a farka!
Megvan!
Jaj! Eltört az ujjam,
Hiába fújtam,
Gyaktanár Rád emlékezem.
De fáj a kezem!
Lenne bár radír mindig!
Lenne bár rajzlap mindig!
De ha nincs, mit kell tenni?
Szólj Móninak, s ő dobja már.
Hogy Beethoven mikor élt, azt nehéz megtanulni.
Hogy Mozart mikor alkotott, már azt is sok tudni.
A kérdés még nyitva áll, de nehéz válaszolni,
A dúr és moll-hangsorokra példát mondani.
Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét,
Úszni, futni, szertornázni, focizni vagy kosarazni
Egészséges testedzés.
1980. június 13.
1980. május 30.
Pedagógusnap
Nyolc év után emlékezünk,
Hol kaptuk mi szép és jó hitünk,
Kitől kaptunk drága sok tudást,
Elvisszük majd életünkön át.
Visszatekint az öreg diák,
Lassan elhagyja régi otthonát.
Fájó, de szép a búcsúnap,
Kitárt kapun velünk száll a dal.
Zengő tavasz van, harsogó rügyek
Köszöntik az életet, a drága gyökeret.
A gyermekész a bomló rügy, tanára a gyökér,
Ki táplálja és átadja tudása tüzét.
Köszöntünk tanítónk, köszönünk mindent,
Május dallamára zengünk éneket.
Kéklő éggel, verőfénnyel szól a napsugár,
S az ünneplő diákhad sok szépet kíván.
Nyolc évet éltünk itt, s csak virágot adunk,
A szó, a szám, a szép varázsát tőlük kaptuk,
Kik tenyerükön tartották induló életünk,
Nem éltek és nem aludtak gondjaink nélkül.
Minden pedagógusnak a jó kertész türelmét és energiáját kívánjuk. Nyessék le rólunk a vad hajtásainkat, még akkor is, ha nekünk fáj, hogy tiszta, egyenes úton járhassunk. Oltsák a nemes hajtást, a nemes virág 10-20 év múlva is az első kertész munkáját dicsérhesse.
Elhagyjuk most kedves, jó, öreg iskolánk,
Búcsúszóval hív a dal és vár a világ.
Szólít a távolság, a sok színes remény,
De nem felejtjük őt el, ki velünk és értünk él.
Boldogan emlékezünk csínytevésünkre,
Ám nehéz szívvel gondolunk a szálló időre,
De nevelőink, pajtásaink mosolya, szava
Velünk tart és elkísér távoli utunkra.
Hol kaptuk mi szép és jó hitünk,
Kitől kaptunk drága sok tudást,
Elvisszük majd életünkön át.
Visszatekint az öreg diák,
Lassan elhagyja régi otthonát.
Fájó, de szép a búcsúnap,
Kitárt kapun velünk száll a dal.
Zengő tavasz van, harsogó rügyek
Köszöntik az életet, a drága gyökeret.
A gyermekész a bomló rügy, tanára a gyökér,
Ki táplálja és átadja tudása tüzét.
Köszöntünk tanítónk, köszönünk mindent,
Május dallamára zengünk éneket.
Kéklő éggel, verőfénnyel szól a napsugár,
S az ünneplő diákhad sok szépet kíván.
Nyolc évet éltünk itt, s csak virágot adunk,
A szó, a szám, a szép varázsát tőlük kaptuk,
Kik tenyerükön tartották induló életünk,
Nem éltek és nem aludtak gondjaink nélkül.
Minden pedagógusnak a jó kertész türelmét és energiáját kívánjuk. Nyessék le rólunk a vad hajtásainkat, még akkor is, ha nekünk fáj, hogy tiszta, egyenes úton járhassunk. Oltsák a nemes hajtást, a nemes virág 10-20 év múlva is az első kertész munkáját dicsérhesse.
Elhagyjuk most kedves, jó, öreg iskolánk,
Búcsúszóval hív a dal és vár a világ.
Szólít a távolság, a sok színes remény,
De nem felejtjük őt el, ki velünk és értünk él.
Boldogan emlékezünk csínytevésünkre,
Ám nehéz szívvel gondolunk a szálló időre,
De nevelőink, pajtásaink mosolya, szava
Velünk tart és elkísér távoli utunkra.
1980. május 27.
1980. május 13.
1980. március 30.
1980. március 8.
1980. február 14.
Szavalóverseny
József Attila: Levegőt! című versét Valkó Ildikó adta elő a csapatszintű szavalóversenyen.
I. helyezést ért el, melyhez gratulálunk.
I. helyezést ért el, melyhez gratulálunk.
1980. február 10.
Színházban voltunk
Garay János: Háry János című költeményéből készült daljátékot néztük meg az Erkel Színház előadásában.
1980. január 20.
TTUSZ
orosz
KIS MÓNIKA
HARASZTI MÓNIKA
kerületi 4. hely
matematika
KIS MÓNIKA
kerületi 4. hely
MISÓKA ZOLTÁN
kerületi 3. hely, a középiskolás verseny meghívottja
természetkutatók
PÉTERVÁRI ANIKÓ
SZÉKELY BEATRIX
VÁNDOR TÍMEA
csapatszintű 2. hely
MASZNIK FERENC
MISÓKA ZOLTÁN
VARGA MIKLÓS
kerületi 6. hely
KIS MÓNIKA
HARASZTI MÓNIKA
kerületi 4. hely
matematika
KIS MÓNIKA
kerületi 4. hely
MISÓKA ZOLTÁN
kerületi 3. hely, a középiskolás verseny meghívottja
természetkutatók
PÉTERVÁRI ANIKÓ
SZÉKELY BEATRIX
VÁNDOR TÍMEA
csapatszintű 2. hely
MASZNIK FERENC
MISÓKA ZOLTÁN
VARGA MIKLÓS
kerületi 6. hely
1979. december 25.
Parlamenti fenyőünnep
A téli szünetben nagy izgalommal és örömmel vártam december 25-ét. Ekkor a parlamentbe voltam hivatalos, a fenyőünnepre. Végre eljött a várva várt nap. Jutka néni vitte a csoportot, amelyikkel én mentem. Bennünket szórakoztatott: Rodolfó bűvészkedéseivel, jelen voltak az Artista iskola növendékei. A Bojtorján együttes énekelt, és kísérte Halász Jutkát.
Különféle árucikkeket lehetett vásárolni. Külön műsort adott a Kaláka együttes. Ez a pár óra, amit itt és együtt töltöttünk, nekem nagyon nagyon tetszett. Remélem, lesz még alkalmam máskor is elmenni. (P.E.)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

















